Bejelentkezés    Regisztráció

Az Országos Fehérgólya-védelmi Program

A fehér gólya (Ciconia ciconia)

A fehér gólya Magyarországon fokozottan védett faj, szerepel többek között a Madárvédelmi Irányelv I. mellékletében. A BirdLife International nemzetközi állományadatokon alapuló osztályozása alapján az Európaszerte veszélyeztetett (SPEC 2) kategóriában tartozik. A faj elterjedésének központja Közép-Európa, egyik legnagyobb és stabil állománya Magyarországon költ (mintegy 5500 pár, a világállomány 4 %-a). Nyugat-Európa nagy részéről teljesen kipusztult vagy erősen visszaszorult, ezért is fontos feladata a magyar természetvédelemnek a faj védelme.

Az első országos akció a fehér gólya védelmében az 1941-ben Homonnai Nándor által szervezett fészekszámlálás volt. A programot a Világháború után a Madártani Intézet, 1974-es megalakulása óta az MME szervezi hazánkban, több száz önkéntest bevonva a programba.

Az MME tagjai 1979, 1984, 1989, 1994 és 1999 években szerveztek országos felmérést és végezték azt. A köztes években az ország 20-60%-án részleges állományfelmérések történtek. Az MME 1990 óta mintegy 800 gólyafészek áthelyezését, biztonságossá tételét oldotta meg. Évente 50-100 fészekből kiesett vagy más módon megsérült fiókát mentenek tagjaink. Előadásokat tartanak a faj védelmében, kiadványokat jelentetnek meg.

A felmérések módszerei

Módszerüket és kivitelezésüket tekintve az 1958 és 1989 közötti felmérések gyakorlatilag megegyeztek. Két forrásból érkeztek be adatok: egyrészrol a Magyar Posta kézbesítői hálózata, másrészről a felkért madárbarátok, erdészetek, vadásztársaságok, iskolai biológiai szakkörök szolgáltatták az adatokat. 1974-es megalakulása után a Magyar Madártani Egyesület, a késobbi Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tagjai kapcsolódtak be aktívan a felmérésbe (Jakab 1987). A postások leegyszerűsített kérdőíveket kaptak, melyek a Postaügyi Értesítő számaiban jelentek meg. Ezekkel a lapokkal a kézbesítői körzetben található összes lakott és lakatlan gólyafészek számát, tartóaljzatát valamint az ezekből kirepült fiókák összes példányszámát adták meg. Ez a csoport szolgáltatta az adatok 40-60%-át, tehát — főleg a korábbi felméréseknél — közreműködésük nélkülözhetetlen volt. A másik hálózat minden fészekről külön kérdőívet töltött ki, melyen a következő adatokat szerepeltették: fészek pontos helye („címe”), tartóaljzata, lakottsága, a fészek kora, fiókák száma, elpusztult gólyák, egyéb megjegyzések.

Az 1994. és 1999. évi felmérés kivitelezése eltért a korábbiaktól: az ország gólyaállományát teljes egészében a MME tagjai mérték fel, egyes nemzeti parkok munkatársainak közreműködésével.

A program célja

- adatgyűjtés a veszélyeztetett fajról naprakész adatbank összeállításához, pontosításához
- aktív madárvédelmi feladatok ellátása
- a társadalom bevonása a madárvédelembe
- lakossági tanácsadó szolgálat működtetése
- szemléletformálás a közkedvelt madár, mint zászlóshajó felhasználásával

Célcsoportok

Iskolások (a jövő gazdálkodói és döntéshozói), gólyafészkek közelében élők („gólyatulajdonosok”), amatőr természetbarátok, természetvédők, gazdálkodók, döntéshozók.

Együttmuködők

MME tagok és más természetvédelmi társadalmi szervezetek tagjai, külsős érdeklődők, nemzeti parki munkatársak, áramszolgáltató vállalatok.

Gólyavédelem a gyakorlatban

A program működése

Résztvevők: az MME helyi csoportjainak szervezésében önkéntes természetvédők, iskolások, gazdálkodók, erdészek, vadászok, stb. A nemzetközi ajánlások alapján összeállított adatlap segítségével bárki könnyen elvégezheti lakhelyének környékén a faj felmérését. A felmérés felhívását és a felmérőlap kérdéseit a sajtóban hozzuk nyilvánosságra, postázzuk az MME és más egyesületek tagjainak, a korábbi felmérések résztvevőinek. Az MME csoportjai széles kapcsolatrendszerükön keresztül is bevonják az érdeklődőket. A beérkezett adatlapokat előzetesen a helyi koordinátorok dolgozzák fel, majd központi adatbank készül. Ez felhasználható a faj védelmében, pl. természetvédelmi biológiai elemzések készítéséhez, áthelyezendő fészkek meghatározásában, stb.

Gólyavédelem, kapcsolattartás

A részvevő csoportok koordinátorainak címlistáját felhasználva az érdeklődőknek, segítségkérőknek megadjuk a lakóhelyük közelében dolgozó gólyavédő szakember elérhetőségét. Így közvetlen kapcsolatfelvétel érhető el a gyakorlati madárvédelmi feladatok gyorsabb és hatékonyabb elvégzésére (pl.: sérült madarak mentése, veszélyeztetett fészkek mentése, előadások tartása, felvilágosítás stb.).

Fészkek mentése

A lakossági bejelentések és a felmérések által meghatározott veszélyeztetett fészkek mentését, áthelyezését, karbantartását önkéntes munkában végzik helyi csoportjaink. Itt elsősorban kéményekre, kazánkéményekre, fákra épített fészkekre kell gondolni; a villanyoszlopra kihelyezendő fészektartók gyártása a Környezetvédelmi Alap és a MOL Rt. támogatásával történik.

Sérült madarak mentése

Lakossági bejelentések alapján tagjaink végzik a madarak mentését (pl. bálakötöző madzagba felakadt madarak, télre itt maradt madarak stb.), szükség esetén a mőködési területükön dolgozó madármentéssel foglalkozó szervezet telephelyére szállítják a sérült madarakat.

Kiadványok, ismeretterjesztés

Az eredményeket bemutató szórólapokat készítünk, melyet a részvevőknek és a gólyavédelemben érintetteknek kívánunk eljuttatni. Gólyás előadásokat tartunk tagjaink bevonásával az igénylő oktatási és művelődési intézményekben, melyhez diasort sokszorosítunk.

Elektromos hálózatok

Tovább folytatjuk a veszélyes villanyoszlopok (pl. trafók, túlfeszültség-levezetők, felső átkötések stb.) felmérését. A 2001. évben elkezdett munka alapján a fészkek 41%-ának közelében van a madarakat veszélyeztető oszlopfej-szerkezetek! A tapasztaltak alapján elektrotechnikai szakemberek bevonásával technológiai megoldási javaslatot dolgozunk ki a jövoben építendő vezetéksorok madárbarát kialakítása érdekében. Szakmai találkozót szervezünk a témáról.

A felmérések eredményei

Az adatok azt mutatják, hogy hazánk II. Világháború előtti mintegy 15-16 ezer fészkelőpáros gólyaállománya a háború utánra a felére esett vissza. A csökkenés a hatvanas évek végéig tartott, azóta 4800-5600 pár között ingadozik a fészket foglaló párok száma (1. és 2. táblázat). Kivétel volt az 1997. év, amikor a tavaszi vonulás alatti kedvezotlen időjárás hatásaként négyezer párnál is kevesebb fészkelt Magyarországon.

A fészkelőpárok száma az országos állományfelmérések éveiben:

Év
Fészkelőpár

1941
16000

1958
8000

1963
6600

1968
5400

1974
4900

1979
5300

1984
5100

1989
4950

1994
4850

1999
5600

2004

5200

A fészkelőpárok száma 1997-2002-ig:

Év
Fészkelőpár

1997
3900

1998
4800

1999
5600

2000
5400

2001
5000

2002
5200

A 100 km2-en fészkelő párok száma országos átlagban 5,2 és 6,0 között változott. A gólyák által legsűrűbben lakott területek az ország nyugati és északkeleti régiói.

Megye
Baranya
Bács-Kiskun
Békés
Borsod-Abaúj-Zemplén
Csongrád
Fejér
Gyor-Moson-Sopron
Hajdú-Bihar
Heves
Jász-Nagykun-Szolnok
Komárom-Esztergom
Nógrád
Pest
Somogy
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Tolna
Vas
Veszprém
Zala
Magyarország

HPa
268
330
353
660
267
145
233
550
140
386
34
83
217
368
567
180
319
165
330
5595

JZa
1,99>
2,96
2,45
2,89
2,98
1,54
2,06
2,75
2,86
3,04
1,85
2,23
2,32
1,64
2,94
2,37
1,96
n.a.
n.a.
2,34

JZm
2,66
3,19
2,96
3,26
3,54
1,98
2,62
3,36
3,22
3,55
3,00
2,68
3,14
2,43
3,16
2,89
2,63
n.a.
n.a.
2,78

StD
5,91
3,95
6,23
9,11
6,26
3,29
5,81
8,86
3,85
6,93
1,51
3,26
3,14
6,05
9,55
5,02
9,55
3,18
7,62
5,93

Jelmagyarázat:
HPa
: becsült teljes fészkelőállomány
Jza: átlagos fészkenkénti fiókaszám, összes fészkelőpár
JZm: átlagos fészkenkénti fiókaszám, sikeresen költő párok
StD: gólyasűrűség, fészkeőpár/100 km2

/1999. évi adatok/


Az átlagos fiókaszámot kétféleképpen számítja a gólyás szakirodalom: az összes fészkelőpárra (JZa) és a sikeres költőpárokra (JZm). Átlaguk az 1958 és 2002 közötti felmérések alapján 2,53 illetve 2,46. A sikertelen, fiókát nem repítő párok aránya a fenti időszakban átlagosan 14,6% volt. A legmagasabb költési siker az ország déli és középső régióiban tapasztalható.

A fészkenkénti átlagos fiókaszám 1958 és 2002 között:

Jelmagyarázat:
Jza: átlagos fészkenkénti fiókaszám, összes fészkeőpár
JZm: átlagos fészkenkénti fiókaszám, sikeresen költő párok

A fészkenkénti fiókaszám mellett a fiókát nem repítő, sikertelen párok aránya a fészkelőpárok között is elsősorban az időjárás hatásait mutatja. Kirívó példái ennek az 1997. évi adatok: a tavaszi vonulás során tapasztalt rendkívül kedvezőtlen idojárás miatt a szokásosnál kevesebb pár telepedett meg, de a fészket foglaló párok harmada fiókát sem nevelt. Ez a szomszédos országokban tapasztaltakhoz hasonló jelenség.

A fiókát nem repítő párok aránya a fészkelopárok között (Hpo%):

 

A gólyák és a villamos hálózatok

A gólyák fészekrakási szokásai látványos – de nem feltétlenül kedvező hatású – változáson mentek át az elmúlt fél évszázadban. A hagyományos fészekrakó helyek - nádtetők, széles kémények, kazlak – megfogyatkozása hozzájárult az állomány csökkenéséhez. Az 1968-as felmérés során találtak először villanyoszlopra épült fészket. Azóta a gólyák 80%-a villanyoszlopra építi fészkét. Ez számos esetben vezetékleszakadásokat, zárlatokat okoz, de a madarak is eshetnek áldozatul az áramütésnek. Az ilyen jellegű problémák sikeresen megeőzhetők a fészkek alá kihelyezett fészektartó kosarakkal, fészekmagasítókkal.

A fészekaljzatok megoszlása az országos állományfelmérések éveiben:

Év
Fa
Épület
Villanyoszlop
Egyéb
Segédoszlop

1941
29
39
-
32
-

1958
25
59
-
16
-

1963
27
61
-
12
-

1968
27
61
0
12
-

1974
25
54
13
8
-

1979
19
41
34
6
-

1984
13
31
52
4
-

1989
6
24
65
5
-

1994
4
16
72
1
7

1999
1
19
71
2
7

2004

1

10

80

1

8

A villanyoszlopra épült, fészektartóval ellátott és közvetlenül vezetékenléő fészkek aránya 1994-ben mintegy 50-50% volt. A MME által, a MOL Rt. támogatásával elkészített 650 fészektartó kihelyezésével a megemelt fészkek aránya 1997-ig 70%-ra emelkedett. A „jó gólyás években” épült nagy számú új fészek miatt 1999-ben a fészkek közel 40%-a ismét közvetlenül a vezetékeken volt található. Az ezredfordulón a Környezetvédelmi Alap támogatásával gyártott 2100 fészektartó kosár kihelyezésével a biztonságossá tett, megemelt fészkek hányada 2002-ben elérte a 80%-ot.

A 2001. évi felmérés során az MME adatokat gyűjtött a gólyákat veszélyeztető villanyoszlopokról és a fészekrakó helyül szolgáló oszlopok tulajdonságairól is.

A villanyoszlop típusáról 1671 jelentés számolt be: A-típusú vagy támasztott oszlopon (bakoszlopon) van 1004 fészek, szimpla oszlopon 579 fészek, egyéb oszloptípuson 88. Összesen 1699 fészek esetében van információnk az oszlop anyagáról: faoszlopra épült 691 fészek, betonoszlopra 978 fészek, fémoszlopra 30 fészek. Végoszlopon található 201 fészek, 823 fészektartó oszlopról két irányba ágaznak le a vezetékek, 347 fészeknél három irányba, 100 fészeknél ennél több irányba. A fentiek alapján valószínusíthető, hogy a madarak előnyben részesítik a stabilabb A- és támasztott oszlopot a szimpla oszlopokkal szemben. Szintén kedvelik a stabilabb végoszlopokat és a több irányban leágazó oszlopokat. Az oszlop anyaga valószínuleg nem befolyásolja a madarak fészekrakását. A fenti eredményeket a fészektartók kihelyezésénél és a fészkek áthelyezésénél figyelembe kell venni.

Összesen 1357 fészektartó állapotáról érkezett jelentés, melyől 47 megdőlt, 24 korrodált állapotú, 1286-ot épnek láttak a megfigyelők. A fészektartók 5,2%-a rossz állapotú, szemmel láthatóan is cserére szorul.

A madarakat veszélyeztető villanyoszlopok közelségét 1578 fészeknél ellenőrizték a felmérést végzok. Ebből 172 fészeknél transzformátor, 80 fészeknél felső átkötéűu csupasz vezeték, 329 fészeknél felső állású szigetelő, 52 fészeknél más műszaki megoldás (pl. túlfeszültséglevezető, árbóckapcsoló) veszélyezteti a madarakat. Egyes fészkeknél több tényező is jelen van egyszerre. Összesen 459 fészek közvetlen közelében van valamilyen, a madarak szempontjából veszélyes oszlopfej-kiképzés, mely az ilyen szempontból felmért oszlopok 29,1%-a!

A fészek vastagságáról 1064 jelentolap tesz említést. 112 fészek (10,5%) 60 cm-nél magasabb volt, melyek a leomlás tekintetében fokozottan veszélyeztetettnek tekinthetők.

Veszélyeztető tényezők

A gólyaállományt számos – elsősorban emberi – hatás veszélyezteti.
- Élőhelyek eltűnése. Beszántás és művelési ág változása elsősorban a réteket, füves pusztákat veszélyezteti. A nagy puszták szerencsére védettek, de a gólyák számára kiemelten fontos kisebb élőhelyfoltok a privatizáció okozta tulajdonosváltás miatt sok helyen veszélyeztetettek. A gólyák számára fontos nedves-tocsogós területek eltunése az aszályosság mellett az értelmetlen csatornázások, vízelvezetések miatt is jelentos.
- Élőhelyek megváltozása. Az egyre intenzívebb mezogazdasági művelés fajszegényebbé teszi a madarak táplálkozóterületeit, a homogén gyepek alacsonyabb diverzitású táplálékállat-közösségnek adnak otthont. Az ideális a hagyományos legeltető állattartás minél szélesebb kö folytatása lenne.
- Fészkelőhelyek eltunése. Öreg fák kivágása miatt vagy a régi házak átépítésénél a kémények elbontásakor. Bár ilyen esetekben a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges és biztosítani kellene a fészek áthelyezését, ez a gyakorlatban nem valósul meg.
- Fészkek leomlása. A gólyák egész költés idején hordanak – higiéniai okok miatt – fészekanyagot a fészekbe, mely az évek alatt akár több mázsás súlyt is elérhet. A terjedelmes fészek az esővizet beszívja, viharban könnyen lebillenhet, sokszor a benne lévo fiókák pusztulását is okozva
- Villanyoszlopok veszélyei. A gólyák az utóbbi két évtizedben tömegesen költöztek – jobb híján – elektromos légvezeték-hálózatok tartóoszlopaira, ahol zárlatokat, vezetékleszakadásokat is okoznak. A madarakat a közvetlenül vezetékre épült fészek esetén veszélyeztetik az áramütések, illetve a fészekledolések – lévén a villanyoszlop nem túl stabil fészekalap. A kirepült fiatal és öreg gólyák pusztulásának 94%-a áramütés vagy vezetéknek repülés miatt következik be. Utóbbi esetben a nagy testű, nehezen manőverező madarak, főleg szélben és rossz látási körülmények között nem tudnak kitérni a légvezetékeknél, nekirepülve töréseket, vérzőés elfertőződő sebeket szerezhetnek.
- Fészekáthelyezések sikertelensége. A veszélyes fészekrakó helyekről külön, nem hálózati oszlopokra áthelyezett fészkeket a madarak általában nem fogadják el hosszú távra. A villanyoszlopról egy közeli segédoszlopra áthelyezett fészkeket csak 1-2 évig használják a gólyák azután visszaköltöznek a korábbi vagy más villanyoszlopra, valószínűleg idegenkednek a kevésbé stabil segédoszloptól.
- Emberi zavarás, ellenszenv miatt. Bár közkedvelt madárról van szó, sajnos számos helyen mégis szándékosan hiúsítják meg költését szemetelése, meszelése miatt.
- Bálakötöző zsinegek veszélyei. A réteken hagyott műanyag zsinegek vagy helyben a madarak lábára tekerednek vagy a madár a fészekbe viheti fel fészekanyagként, ahol az öreg madár vagy a fiókák pusztulását, sérülését okozhatja.
- Mérgezések.
- Vadászat. Bár a fehér gólya fokozottan védett faj, mégis alkalmanként áldozatul esik.
- Gépjármuvek veszélyei.
- Fára épült fészkek problémái. Fára épült fészkek esetén jellemző probléma, hogy a felnövő ágak megakadályozzák a madarak berepülését és a madarak nem foglalják el a fészket.
- Hiányoznak a kiszáradt fák, melyek pihenőhelyei lennének a vonuló, illetve a fiatal, még nem költő egyedeknek. A meglévő megfelelő éjszakázó helyekért erős verekedések folynak.

Köszönetnyilvánítás

A hazai gólyavédelem valamennyi részvevőjét lehetetlen név szerint felsorolni. A Madártani Intézet, majd később a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által szervezett felmérésekben és a védelmi munkában több ezren vettek részt a kezdetek óta.
Felbecsülhetetlen értékő az a segítség, amit a védelmi munkában az áramszolgáltató vállalatok nyújtottak a veszélyeztetett fészkek áthelyezésével és a madarak számára veszélyes középfeszültségű oszlopok szigetelésével. Úttöro munkát végzett a védőkosarak kifejlesztésének terén a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat és a Magyar Villamos Művek Tröszt. A villamos hálózatokon történő madárvédelmi munka egyik szószólója a Magyar Elektrotechnikai Múzeum.
A legutóbbi évek fehérgólya-felméréseinek helyi koordinátorai Argai Sándor (Tata), Balsay Sándor (Jánossomorja), Bank László (Pécs), Barbácsy Zoltán (Oriszentpéter), Bartha Csaba (Ózd), Bíró Csaba (Kecskemét), dr. Bod Péter (Szentes), Boldogh Sándor (Jósvafo), Braun László (Iklad), Bukor Zoltán (Zichyújfalu), Czirle Csaba (Biharugra), Drexler Szilárd (Salgóbánya), Fenyvesi László (Székesfehérvár), Forgách Balázs (Gyula), Horváth Tibor (Szodliget), Horváth Zoltán (Barcs), Kotymán László (Hódmezovásárhely), Langa József (Salgótarján), Lisztes János (Kecskemét), Lovászi Péter (Szeged), Lukács Attila (Nyíregyháza), Megyer Csaba (Zirc), Molnár István Lotár (Szentendre), Mórocz Attila (Baja), Nagy Károly (Nyíregyháza), Nagy Sándor (Dombóvár), Palkó Sándor (Zalaegerszeg), Polyák Ferenc (Tiszavasvári), Rékási József (Pannonhalma), Serfőző József (Hernádnémeti), Solti Béla (Rózsaszentmárton), Szabó Balázs (Fonyód), Szabó Tibor (Hort), Szakál László (Debrecen), Szelle Ernő (Veszprém), Szénási Valentin (Isaszeg), Szitta Tamás (Eger), Tamás Ágnes (Budapest), Tóth Miklós (Nyíregyháza), Urbán Sándor (Szolnok), Ványi Róbert (Földes) voltak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fehérgólya-védelmi programjának fő támogatója a MOL Rt.
Jelentos mértékben támogatta a programot a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA), majd a Környezetvédelmi Alap Céleloirányzat (KAC), valamint a Kelet- és Közép-Európai Környezetvédelmi Központ (Regional Environmental Centre, REC), Csepeli Acélcso Kft., ESAB Kft., Ferralpi-Hungária Kft., Germán Rt., Média-Mix Könyvkiadó, Ózdi Acélmű Rt., Ózdi Finomhengermű Munkás Kft., Salgótarjáni Acélárugyár Kft., Trilak Kft.

Ajánlott irodalom

LOVÁSZI P. (2002): A fehér gólya és védelme. MME, Budapest.
SCHULZ, H. (1994): The White stork Ciconia ciconia. In: Tucker - Heath: Birds in Europe and their conservation status, Birdlife International Conservation series No. 3: 100-101.
SCHULZ, H. (eds.) (1999): White Stork on the up? Proceedings book of International Symposium on the White Stork 1996 Hamburg, Germany.
www.mme.hu


Összeállította
Lovászi Péter gólyavédelmi programvezeto
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Összefoglaló táblázat: